Az úgy volt (Janikovszky Éva után szabadon), hogy Juli kolléganőmtől kaptam egy két helyen is kicsorbult, de egyébként nagyon szép piros, pöttyös bögrét, a szokásos "te biztos tudsz ezzel kezdeni valamit!" felkiáltással. És majdnem jól rácáfoltam erre, mert azon kívül, hogy jó ideig fokhagymát tároltam benne, semmi másra nem használtam, pedig Julinak nagyon is igaza volt, titkon éreztem, hogy több lehetőség rejlik ebben a csinos bögrében, mint kizárólag a vámpírok hatásos eltanácsolása. Persze, sürgetni sosem lehet az ihletet, úgyhogy kiböjtöltem rendesen a dolgot, de tegnap elérkezett a nagy pillanat. A fokhagymákat szívtelenül kilakoltattam, és a helyükre egy egészen más típusú lakó érkezett a pöttyös bögrébe... mindjárt meg is látjátok, ki is :-)
A kicsorbult, de jobb sorsra érdemes bögre még a hibákkal együtt is nagyon szép volt:
És végül is úgy döntöttem, házikót készítek belőle. Barna dekorgumiból és mintás papírból ablakot ragasztottam a bögre két oldalára:
Belülre pöttyös anyagból szőnyeget, építőkockából szekrényt készítettem, és pár apró tárggyal kicsit otthonosabbá tettem (ezeket mind ragasztóval rögzítettem) - és persze, az ablakokat a belső falakra is ragasztottam, pontosan ugyanoda, ahova a külsők kerültek:
Jöhetett a főszereplő, azaz a bögreház lakója - natúr fafigura alapot használtam hozzá kiindulásként:
Filcanyagból varrtam neki egy manósipkát, és ragasztottam rá ruhát is:
A fejre babahajat ragasztottam, erre rá a sipkát, és alkoholos filccel megrajzoltam az arcot. A ruha nyakrészére egy csipkecsíkot rögzítettem, a karokat pedig zseníliadrótból ragasztottam:
A sipka végére egy pici pompont ragasztottam. Süthető gyurmából kunkori manócipőt készíettem, amit fokpiszkálóval ki is lyukasztottam sütés előtt, hogy tudjak bele fonalból cipőfűzőt is tenni :-)
Lábnak piros és fehér zseníliadrótot tekertem össze, és beragasztottam a kisült-kihűlt cipőbe.
Ezután már csak össze kellett ragasztani a lábak felső részét és a fafigura alját - és ezzel elkészült a bögreház lakója.
A kis csíkos harisnyás bögretulajdonost a küszöbre ültettem, a bögrét pedig egy szalaggal fel is akasztottam, a Nagyobbik pedig rögtön kitalált köré egy fordulatos mesét arról, hogyan is került a kis manólány a bögrébe egy különösen nagy erdei vihar elől menekülve - de ez már egy másik történet... :-)
