Ez a dolog úgy kezdődött, hogy eszembe jutott egy ötlet - régi, szép formájú kulcsokból készíteni karácsonyfadíszt. Teljesen beleszerettem a gondolatba, de hát persze hogy egyetlen régi, szép formájú kulcsunk sincs... gondoltam, sebaj, majd a netről lesz. Áttúrtam az összes aukciós-használt cikkes oldalt, és megállapítottam, hogy annyi pénzt, amennyit a tulajok kérnek a régi kulcsokért, egészen biztosan nem fogok adni. Persze, ha ki tudnék jutni egy bolhapiacra, az még megoldás lehetne, de mivel a nap még mindig 24 órából áll, és a munka, család stb. után már csak az éjszakából tudok lecsípni néhány szabad percet, ez sem járható út nekem - na de nem olyan fából faragtak engem, hogy csak úgy feladjam :-)
Gondoltam, ha nem tudok kulcsot szerezni, akkor nem lesz kulcsom, de kulcs formájú díszem csakazértis.
És tényleg lett :-) a következőkben pedig nyomon követhetitek, pontosan hogyan is.
Először is elővettem egy adag levegőn száradó gyurmát, mert ebből szándékoztam elkészíteni a kulcsokat - ez egy kulcs formájú sütikiszúróval rendkívül egyszerű dolog lenne. De a kulcs formájú sütikiszúró-tulajdonosok nyilván nem túl népes táborába szerény személyem sem tartozik bele, magyarán nincs ilyenem, pedig én is, akárcsak Nigella, lelkesen gyűjtöm a spéci kiszúrókat.
No de amint már megemlítettem, nem olyan fából faragtak satöbbisatöbbi, és gondoltam, ha nincs kulcs formájú sütikiszúróm, hát csinálok, mit nekem zord akadályok. És innen jöjjenek a képek, lépésről lépésre :-)
Nos igen, mint látjátok, ez közel sem kulcs, de nem igazán tudom, micsoda, leginkább egy gigapocakos angyalkának látszik - mindenesetre ez is ott volt a kiszúrók között, és soha nem használtam semmire. Most azonban nagyszerű alkalom nyílt arra, hogy ez a szegény mellőzött kiszúró elinduljon a konyhai karrier útján - ehhez viszont először is széthúztam a fémformát, nagyjából kör alakúra. (Ezek a fémformák aránylag puhák, úgyhogy viszonylag könnyen formázhatóak, legfeljebb a nagyon berögzült hajlítások kiegyenesítéséhez jön jól egy kúpos fogó.)
Fogtam ezt a formát, és kialakítottam belőle a kulcs alakot - itt viszont már tényleg jó, ha kéznél van az előbb említett kúpos fogó, nekem például a kulcs alsó részének megformálásához volt rá szükségem.
Amint nagyjából elégedett lettem a formával, kinyújtottam a levegőn száradó gyurmát, és a ráncfelvarrott kiszúrómmal kivágtam belőle a vágyott kulcsokat.
A még kulcsszerűbb megjelenés érdekében a felső kerek részeket egy filctollkupakkal kilyukasztgattam.
Két nap száradás következett, majd amikor már rendesen kopogósak lettek, egy darabka smirglivel lecsiszolgattam a kulcsaimat, szép egyenletesre.
És innen már csak be kellett fejezni a munkát - először is szép szürkére festettem a formákat:
Megint elővettem a smirglit, és a itt-ott jól megcsiszolgattam őket, hogy szép kopottassá váljanak:
Piros mintás szalagokból masnikat kötöttem, ezeket pillanatragasztóval rögzítettem a kulcsokra.
És több dolgom már nem volt velük. Ha nagyon őszinte akarok lenni, rajongásig szeretem az én sk. kulcsaimat - persze, aki tud, szerezzen igazi, régi kulcsokat a dologhoz, de én most már nem cserélném le ezeket a díszeket, mert tényleg borzasztóan nagyon tetszenek... :-)
