A bármit nehezen kidobós típusba tartozom. Odáig mindig könnyen eljutok, hogy időnként átnézem és kiselejtezem a konyhaszekrényből a már nagyon megfáradt példányokat, de ezek aztán felvándorolnak a padlásunkra, ahol már simán nyithatnék egy konyhai idősek otthonát (ha megteszem, biztos, hogy Alumínium Alkony lesz a neve :-) ), mert csak úgy tobzódnak ott a használhatatlanná vált sütőformák, bevonatukat vesztett kislábosok, a céges ajándékbögrékről nem is beszélve... és van persze egy felső tízezer, akikben még látok valamire fantáziát, ezért ők még a padlásra jutás előszobájában, a garázsban tanyáznak.
A legutóbbi selejtezésnél szintén ide került egy sokkal jobb napokat látott gyümölcskenyérforma - és a végeredmény számomra mindennél ékesebben bizonyítja, hogy valóban érdemes még egyszer átgondolni, mit dobunk ki... a lehetőség szinte mindenben ott van.
Az alapul szolgáló lehasznált sütőforma tehát ez volt:
Elsőként alaposan átcsiszoltam egy smirglidarabbal - a rozsda nagy részét érdemes ilyenkor megpróbálni leszedni, mert képes átütni még több réteg akrilfestéken is.
Persze az összeset nem lehet így leszedni - úgyhogy végül nekikezdtem a festésnek: fehér akril alapozófestéket használtam, és több rétegben átfestettem a formát.
Nemrég vettem egy - szerintem - csodás szalvétát, amin igazából szinte csak feliratok vannak, de milyenek! :-) Ebből akartam egyet felhasználni a forma dekorálásához:
Kivágtam a szükséges részeket a szalvétából, a felső réteget leválasztottam. Dekupázsragasztóval bekentem a forma oldalát, és erre simítottam a szalvétát.
És végül már csak visszacsiszoltam itt-ott az éleket és a felszínt, hogy vonzón kopottas legyen - ezzel el is készült az új életet kapott sütőforma.
Most éppen bazsalikomot tárolok benne, de lehetne evőeszközt, tűt-cérnát, bármit... igazán nem is emlékeztet eredeti állapotára :-)
